Budapesten voltam egy férfival. Csak arra emlékszem, hogy nem éreztem magam biztonságban és mindenképp Gyömrőre szerettem volna menni. Egy sikátorban beszélgettünk és cigiztünk. A sikátor az űrhajós álomból ismert szoba alakjára emlékeztetett. A fal túlsó oldalán állt egy arc nélküli, csendes alak aki szintén cigizett. A következő pillanatban már Gyömrő főterén sétáltunk, ekkor már többen voltunk, ha jól emlékszem négyen. A főút felé tartottunk, amikor megláttam hátulról apám kocsiját ami lassan haladt előre. Véget ért az álom.
Második álom:
Egy bútorozatlan lakásban voltam és egyedül filmet néztem. A falak csak le voltak vakolva, nem voltak kifestve és 2 tányér lógott rajtuk. Ha jól emlékszem a 101 kiskutyát néztem. Tudtam, hogy a pincében és a kertben buli van. Filmnézés közben a tányérok leestek a falról, megálltak a peremükön. Az egyik, mélyebb tányér széle letörött. Lehajoltam értük, a töröttet megnéztem, aztán visszatettem a falra. Ezután lementem a pincébe. Ismeretlen embereket láttam de tudtam, hogy anyámék is ott buliznak. Kimentem a kertbe és körbeállva beszélgettek anyámmal az emberek. Be is mutatott nekik. Az egyik alak nem mondta meg a nevét, még a hangját sem hallottam, a többiek bemutatkoztak. Ekkor odajött öcsém és apám. Öcsémen és fekete, mintás, műanyag hatású, lángnyelves ing volt és egy elegáns mellény. Apámat nem figyeltem meg. Öcsémen azt láttam hogy nincs jó kedvében, lehangoltnak és szomorúnak látszott. Dobozos sört ivott. Próbálta eltartott kisujjal fogni a dobozt, így akart méginkább úriembernek tűnni. Anyám figyelmét erre fel is hívtam. Ügyetlenül fogta a dobozt.
Következő álmomban egy iskolába indultam autóval. Több autót előztem egy vasúti átjáró előtt. A vasúti átjáróban nem volt sem sorompó, sem jelzőlámpa. Tudtam, hogy balról jön a vonat de nem lassítottam, csak nyomtam a gázt. A vasúti átjárón éppenhogy át tudtam hajtani, úgy, hogy nem ütköztem a kétségbeesetten dudáló vonattal. Nagyon féltem de nem akartam lassítani. Nyomtam tovább a gázt. A következő vasúti átjáróban már lassítottam. A vonat ismét balról jött, ismét dudált. Át akartam hajtani előtte de másodjára nem mertem megkockáztatni. Pont az átjáró előtt tapostam bele a fékbe. Láttam, hogy a szerelvény átvág előttem, majd az ijedtségtől jobbra letért a sínről, de nem siklott ki, visszament rá. Ezután megérkeztem az iskolába. Egy nagy üres placcra emlékszem, valami kifutópálya lehetett. Két öreg férfi biciklit szerelt, azt mondták itt az iskola és látták milyen borzasztóan vezettem. Megkértek hogy szedjem össze a kifutópályán lévő zöld színű hatalmas, azonos kinézetű vasdarabokat amik szabályosan voltak elrendezve. Kérdezték, hogy szeretnék-e biciklista vagy inkább pilóta lenni. Átgondoltam gyorsan és rájöttem hogy nem szeretek megizzadva ülni a vécén, ezért nem akartam biciklis lenni. Felébredtem.
