Álomnapló

Délután volt, már a nap kezdett nyugodni és egy széles utcában voltam. Az utcában egy mély árok mellett, abba kicsit bele is csúszva parkoltam apámék autójával. A vezető felöli hátsó ajtaja nyitva volt. A szemközti házak közül az utcasarkon volt egy társasház, két lakórésszel, oda kellett volna egy csomagot elvinnem valakinek. Emlékszem, hogy a kapu még nyitva volt és be tudtam menni kerítésen belülre. Két kiskutya volt a háznál, az egyik vörös, a másik szürkés. Odajöttek hozzám de nem bántottak, nem ugattak, nem simogattam meg őket. A lakásba már nem bírtam bemenni mert zárva volt az ajtó és senki nem volt otthon, így én kimentem az utcára és beültem az autóba a hátsóülésre, úgy, hogy a lábaim lelógtak az aszfaltra, így ültem, kifordulva az autóból az utca felé. Ekkor elcsodálkoztam a szemközti házakon. Mindegyik szép, új volt. Kétségbeesetten, türelmetlenül vártam, hogy valaki hazaérkezzen és át tudjam adni neki a csomagot de senki nem jött. Valamitől féltem és úgy éreztem már nem bírom tovább a várakozást. Felébredtem.