Álomnapló

Budapesten voltam egy férfival. Csak arra emlékszem, hogy nem éreztem magam biztonságban és mindenképp Gyömrőre szerettem volna menni. Egy sikátorban beszélgettünk és cigiztünk. A sikátor az űrhajós álomból ismert szoba alakjára emlékeztetett. A fal túlsó oldalán állt egy arc nélküli, csendes alak aki szintén cigizett. A következő pillanatban már Gyömrő főterén sétáltunk, ekkor már többen voltunk, ha jól emlékszem négyen. A főút felé tartottunk, amikor megláttam hátulról apám kocsiját ami lassan haladt előre. Véget ért az álom.

Második álom:

Egy bútorozatlan lakásban voltam és egyedül filmet néztem. A falak csak le voltak vakolva, nem voltak kifestve és 2 tányér lógott rajtuk. Ha jól emlékszem a 101 kiskutyát néztem. Tudtam, hogy a pincében és a kertben buli van. Filmnézés közben a tányérok leestek a falról, megálltak a peremükön. Az egyik, mélyebb tányér széle letörött. Lehajoltam értük, a töröttet megnéztem, aztán visszatettem a falra. Ezután lementem a pincébe. Ismeretlen embereket láttam de tudtam, hogy anyámék is ott buliznak. Kimentem a kertbe és körbeállva beszélgettek anyámmal az emberek. Be is mutatott nekik. Az egyik alak nem mondta meg a nevét, még a hangját sem hallottam, a többiek bemutatkoztak. Ekkor odajött öcsém és apám. Öcsémen és fekete, mintás, műanyag hatású, lángnyelves ing volt és egy elegáns mellény. Apámat nem figyeltem meg. Öcsémen azt láttam hogy nincs jó kedvében, lehangoltnak és szomorúnak látszott. Dobozos sört ivott. Próbálta eltartott kisujjal fogni a dobozt, így akart méginkább úriembernek tűnni. Anyám figyelmét erre fel is hívtam. Ügyetlenül fogta a dobozt.

Következő álmomban egy iskolába indultam autóval. Több autót előztem egy vasúti átjáró előtt. A vasúti átjáróban nem volt sem sorompó, sem jelzőlámpa. Tudtam, hogy balról jön a vonat de nem lassítottam, csak nyomtam a gázt. A vasúti átjárón éppenhogy át tudtam hajtani, úgy, hogy nem ütköztem a kétségbeesetten dudáló vonattal. Nagyon féltem de nem akartam lassítani. Nyomtam tovább a gázt. A következő vasúti átjáróban már lassítottam. A vonat ismét balról jött, ismét dudált. Át akartam hajtani előtte de másodjára nem mertem megkockáztatni. Pont az átjáró előtt tapostam bele a fékbe. Láttam, hogy a szerelvény átvág előttem, majd az ijedtségtől jobbra letért a sínről, de nem siklott ki, visszament rá. Ezután megérkeztem az iskolába. Egy nagy üres placcra emlékszem, valami kifutópálya lehetett. Két öreg férfi biciklit szerelt, azt mondták itt az iskola és látták milyen borzasztóan vezettem. Megkértek hogy szedjem össze a kifutópályán lévő zöld színű hatalmas, azonos kinézetű vasdarabokat amik szabályosan voltak elrendezve. Kérdezték, hogy szeretnék-e biciklista vagy inkább pilóta lenni. Átgondoltam gyorsan és rájöttem hogy nem szeretek megizzadva ülni a vécén, ezért nem akartam biciklis lenni. Felébredtem.

Délután volt, már a nap kezdett nyugodni és egy széles utcában voltam. Az utcában egy mély árok mellett, abba kicsit bele is csúszva parkoltam apámék autójával. A vezető felöli hátsó ajtaja nyitva volt. A szemközti házak közül az utcasarkon volt egy társasház, két lakórésszel, oda kellett volna egy csomagot elvinnem valakinek. Emlékszem, hogy a kapu még nyitva volt és be tudtam menni kerítésen belülre. Két kiskutya volt a háznál, az egyik vörös, a másik szürkés. Odajöttek hozzám de nem bántottak, nem ugattak, nem simogattam meg őket. A lakásba már nem bírtam bemenni mert zárva volt az ajtó és senki nem volt otthon, így én kimentem az utcára és beültem az autóba a hátsóülésre, úgy, hogy a lábaim lelógtak az aszfaltra, így ültem, kifordulva az autóból az utca felé. Ekkor elcsodálkoztam a szemközti házakon. Mindegyik szép, új volt. Kétségbeesetten, türelmetlenül vártam, hogy valaki hazaérkezzen és át tudjam adni neki a csomagot de senki nem jött. Valamitől féltem és úgy éreztem már nem bírom tovább a várakozást. Felébredtem.

Az űrbe tartottunk egy űrhajóval. A "kapitány" unokanővérem férje, Surfy volt. Nagyanyámra, Surfyre, a kutyára, Pumira és magamra emlékszem. Az űrhajó bejárata pont ugyanúgy nézett ki mint anyámék házában, ugyanaz a folyosó, ugyanaz az ajtó. Nagyon féltem az utazástól, tudtam, hogy az űrben nagy a nyomás és féltem, hogy ettől felrobban az űrhajónk. Emlékszem, nagyanyám még be akarta engedni a kutyát, aki a szokásos módon - a bejárati ajtónak ugorva - fejezte ki, hogy be szeretne jönni. Én mondtam neki, hogy ne nyissa ki az ajtót mert bejön a magas légnyomás és felrobbanunk. A kutya végül bejött de nagyon féltem. Surfy egy hatalmas folyosó végén dolgozott egy szobában. Folyamatosan beszélt egy másik űrhajóval. A folyosó elején, tőlem jobbra egy szoba nyílt, ami egy boncteremre emlékeztetett. Betegágyakat láttam, húskampókat a falon, mindenféle láncot, szúró és vágószerszámokat. Valakitől hallottam, hogy abban a szobában egy gyilkos hentes tevékenykedik, így tartottam a helytől és azt is tudtam, hogy aki oda bement az sose jutott el a szoba másik végéig.

Eljött az éjszaka, egy szobában voltam, az ágyon ültem, nagymamám már aludt. Ebben a szobában két ágy volt, de a szobát félbevágta egy fal amit meg lehetett kerülni és így lehetett a másik ágyhoz eljutni. Surfy bejött a szobába és kérdeztem tőle, hogy rágyújthatok-e. Azt mondta, hogy ne gyújtsak rá mert nem sokára amerikai katonák jönnek helikopterrel és kell nekik a hely. Ezután visszament dolgozni a folyosó végére. Én kimentem a szobából hogy helyet keressek ahol rágyújthatok. Tudtam, hogy kintre nem mehetek a légnyomás miatt, így csak a gyilkos hentes szobája maradt nekem. Bementem és láttam őt egy véres, sötét, műanyagszerű ruhában, az arca takarva volt. Miután megláttam el is tűnt és én végigmentem a szobán. A szoba a ugyanabban a folyosóban végződött amiből nyílt, kicsit odébb mint a másik bejárata. Ezután bementem Surfy dolgozószobájába de ő már nem volt ott. A monitorokat nézegettem és azt tudtam meg, hogy a Marsra tartunk és jön velünk egy másik űrhajó is. Volt valamiféle rendszáma is de már csak annyira emlékszem, hogy I betűvel kezdődött és 3 betű-3 szám formátumú volt.

Következő álom:
Az űrhajóból kirepültem. Fogalmam sincs hogyan, de nem ültem semmin, nem segített semmi sem repülni, egyedül csak én voltam. Egy összefüggő szárazföld felett repültem ami ki volt halva, nem láttam semmi mozgást. Miután a szárazföldet elhagytam láttam, hogy több, apróbb kis földdarab lebeg a távolban, középen pedig egy nagyobb van. Ezek a földdarabok élettel telik voltak. Volt rajtuk zöld növényzet és víz, a nap sütött. A középső lebegő földsziget közepén egy óriási fekete lény volt akit tűz vett körül és egy fekete korona volt a fején, a távolban vulkánkitöréshez hasonlót láttam. A lény annyira nagy volt, hogy még bőven a föld felett repültem de már a feje magasságában voltam, ekkorát még sosem láttam álmomban. Próbáltam leszállni hozzá, de nem sikerült. Nagyjából a lény magasságának feléig ereszkedtem mire odajött, megütött és az ütésétől kicsit odébb repültem, de nem zuhantam le, ezután pedig felébredtem.

Egy napsütéses napon apám el akarta adni az autóját 3 cigánynak. Az autót álmomban hátulról láttam, apám végigsimította a hátsó lámpáit. A cigányokkal alkudoztak az áron, végül nem jutottak megegyezésre. Erre a cigányok idegesek lettek és elkezdtek minket kergetni. Egy épületből futottunk ki, ami előtt padok voltak, utána egy parkolóba futottunk. Itt azt mondtam apámnak, hogy most jól jönne ha több gyereke lenne. Láttam rajta, hogy ez rosszul esik neki.

A parkolóban az egyik cigány azt mondta, hogy menjünk vissza az épülethez és beszéljék meg a dolgot. Az épület előtti padon ültünk összesen öten. Apámon láttam, hogy ideges. A beszélgetésre nem emlékszem, csak arra, hogy az egyik megvágta apám tenyerét. Nem emlékszem pontosan, hogy mivel, de nagyon mély volt a vágás és erősen vérzett. Ezután apámnak időre holtra kellett vernie egy bottal az egyik cigányt, a másik még drukkolt is neki és sürgette. Láttam rajta, hogy nagyon izzad és tiszta erejéből a lehető leggyorsabban üti. Felébredtem.